Felnőttképzés

A felnőttképzés a 21. század egyik iparága. A Vízöntő korában élünk. A Vízöntő kor a gondolatokról, az információról, a változásról szól. Nem a nagy épületekről, nem a vasakról, nem a tégláról, nem a termelésről, nem az iparról, nem a nyersanyagról, nem a tömegtermelésről, nem a gyárakról. Nem a matériáról. Ezek az elmúlt korszak főszereplői. Megvolt a szerepük, meg is van még most is a szerepük, azonban lassan leléptetik őket a trónról. Szereplők lehetnek, de nem főszereplők. Az új korszak főszereplői a gondolatok, az információ, az oktatás, a tudás. A megfoghatatlan, láthatatlan, de mindenhol jelen lévő mentális energia. Az Internetnél vízöntőbb dolgot például el sem lehet képzelni. Egy ilyen korban a képzés, az oktatás az információátadás és információáramlás egyik eszköze. Ezért a 21. század egyik üzlete a felnőttképzés, ami emberek életét képes jobbá tenni.  Hogy Magyarországon ez fog-e történni, az Tőled is függ. Mindnyájunktól. Mit jelent ez Neked?  A jó hír, hogy

A felnőttképzésben két út áll előtted. A 2013. évi LXXVII. felnőttképzési törvény alapján. Jól fontold meg, melyik utat választod, akár van már akkreditált intézményed, akár nincs. Apropó, akkreditált intézmények, ha az előző rendszerben, 2013 előtt akkreditált intézményed van, akkor 2014. augusztus 31-ig érvényes az akkreditációd. Ha 2013-ban szerezted az intézményakkreditációt, akkor még van időd, 2015. március 31-ig. Az új felnőttképzési rendszerben tehát két út áll előtted, ha felnőttképzéssel szeretnél foglalkozni. Ha nem, akkor irány a lángossütés, most úgyis szezonja van. :-) Szóval két út. Teljesen különböznek. Lássuk! Az első út: a felnőttképzési engedély világa. Ha úgy gondolod, hogy az államilag támogatott képzések világa felé veszed az irányt, és szeretnéd a tanfolyamok áfamentességét, akkor tudd, hogy az állam feltételeket szab Neked. Most a felnőttképzési engedélyre gondoltam. Ha a felnőttképzési engedély felé veszed az irányt, nem biztos, hogy azt fogsz tudni

Számolj, számolj, mindig számolj!  Dan Ariely, a viselkedési közgazdaságtan (behavioral economics) professzor atyjától hangzott el az egyik előadásán: a problémák akkor kezdődnek, amikor az emberek keverik az üzleti (business) viselkedést a társasági (social) viselkedéssel. Mindkettőnek kárára válik. A garázs-irodánkban, a vállalkozásunk elején hallottam egy éles elméjű meglátást. Csillogó szemmel vágtunk bele a vállalkozásba. És rögtön az elején egy tapasztalt üzletember feltette nekem a milliós kérdést: "Eszter, kft-t, vagy kkt-t üzemeltetsz? Ezt döntsd el." Ennek az eldöntése több milliómba és rengeteg időmbe került. Lassan, azonban kitörölhetetlenül megtanultam a leckét. Egy gazdasági társaság éltető ereje az egészséges pénzügyek.  Csak az afamentesség miatt szeretnél engedélyt? Ennek a döntésednek racionális, üzleti döntésnek kell lennie.  Persze, ha sejk/szponzor/házastárs/nagybácsi/lottónyeremény pénzét tolod be számolatlanul a cégbe, akkor tudok Ne

Mi az a része az ellenőrzéseknek és helyszíni szemléknek, ahol rengetegen "elvéreznek"? Nagyobb összegbe mernék fogadni, hogy a felnőttképzési szerződés. És egy ilyen hiba ellenőrzésnél akár a minimálbér többszörösébe fájhat.  Sok felnőttképzési szerződést láttam már. Rengeteg hibát is bennük. A saját ügyfeleimnél van 5 pont, amit mindig betartok a felnőttképzési szerződéseknél. Az egyik helyszíni szemlén egy nagyon kedves szakértő kiemelten meg is dícsérte a felnőttképzési szerződést, a jegyzőkönyvbe is bekerült, hogy a felnőttképzési szerződés példaértékű. Összegyűjtöttem Neked ezt az 5 pontot, amit mindig szem előtt tartok a felnőttképzési szerződésnél.  5 recept felnőttképzési szerződéshez : 1. Mindenkivel köss felnőttképzési szerződést! Főleg tréning cégeknél szokott az előfordulni, hogy szegénykéim abban a hiszemben vannak, hogy kötnek egy szerződést a megrendelővel és akkor utána a tréning résztvevőivel már nem is kell. Gondolják ők. Nem is

Felnőttképzési időszámításunk előtt, amikor a felnőttképzési törvény talán még gondolati síkon sem fogant meg, és az üveghegyen is túl, persze. Szóval valamikor az őskőkorszakban, a sok adminisztrációs kötelezettség előtt, egy naaaaagy budapesti nyelviskola vezetőtanáraként dolgoztam. Az iskola már akkor is vezetett jelenléti ívet. Naná, több száz tanfolyam volt, több ezer résztvevővel. A jelenléti íveken a résztvevők, akiket akkor még -- óóó, szent naivitás, boldog tudatlanság -- nem képzésben résztvevőknek, hanem, minő óborzalom és szentségtörés, hallgatóknak neveztünk, szóval fent nevezett egyedek minden alkalommal kézjegyükkel látták el a jelenléti ívet. Volt olyan hallgatóm is, aki kis virágokat, mosolygó napocskát, vagy szívecskét rajzolt a rubrikákba. Az ügyvezetőnk szerintem titokban jót mulatott. Bátran elárulhatom: én voltam a napocskák és szivecskék felbujtója. Voltak olyan tanárok, akik úgy, mint a közoktatásban, maguk ikszelték, vagy pipálták a jelenlévő