Intézkedés 0.0
Magánemberként maximálisan alkalmatlan vagyok hivatali ügyintézésre. Vagy félreértem, mit kérdeznek. Vagy azt értem félre, miért kérdezik. Vagy elveszek az űrlapokban. Vagy mást töltök ki, mint kéne. Vagy máshogy, mint kéne. Ügyintézési bénázásom már zsenge ifjúkoromban felütötte a fejét. 13 évesen, amikor a zeneiskolai zenekarral Belgiumba utaztunk, el kellett intéznem az útlevélkérelmet. Ez még az átkosban történt. Az iskolának kellett beírnia a kérelembe, hogy elengednek a hanyatló, imperialista nyugatra. Igazgatói aláírás, dátum, pecsét, rumm-bumm. Naná, hogy rosszul intéztem el. Nem a megfelelő szöveg került a megfelelő rubrikába. Azért eljutottam Belgiumba. Ahol láttam ám csudákat. Azt már nem is mondom, hogy az NSZK-NDK határon szinte darabjaira szétszedték az endéká határőrök a buszunkat. Visszafelé nem. Vajh miért? Örök rejtély marad. Vagy most is bénáztam egyet az ügyintézésnél. Kétszer mentem vissza a kormányhivatalba, mire minden vessző a helyére került. Vagy