A leggyorsabbak, legagilisabbak ...

"!!This is Sparta!!" Üvöltötte a spártai Leonidász a 300 c. filmben, majd szépen belökte a perzsa követet a verembe. 

Az ókori Spárta. Mivel nem volt kijárata a tenger felé, ezért a spártaiak sosem kereskedtek, sosem hajóztak, sosem üzleteltek, ellentétben mondjuk Athénnal. A spártaiaknak is szükségük volt területre, ezért a körülöttük lévő városállamokat hódították meg, persze véres háborúkkal.

A háborúknak vége lett, a spártaiak örültek, mint majom a farkának, majd kisvártatva rájöttek, hogy a meghódított területek lakossága még testvérek között is bőven több, mint a spártaiak összlétszáma. Azt gondolom, nem kell Einsteinnek lenni, hogy rájöjjünk, ez bizony probléma volt.

Hogyan tudják a meghódított lakosságot mégis rabiga alatt tartani?

Ez volt az ókori Spártában a millió dolláros kérdés. A megoldás: a derék spártaiak olyan társadalmat hoztak létre, amely kizárólag a hadviselésre épült. A spártaiak kemény csávók voltak, harcosak, küzdők, minden fizikai megpróbáltatásnak ellenálltak.

A spártai fiúkat 7 éves korukban elszakították az anyjuktól, benyomták őket katonai táborokba, ahol spártai körülmények fogadták őket. Az együttműködés már-már megvetendő volt, a táborok arra tanították a fiúkat, hogy túléljenek. Egy darab ruhát kaptak egész évre, ami télen, a sokszor 0 fok alatt embertpróbáló volt. Szalmazsákon aludtak, a hajukat lenyírták és télen is mezítláb jártak.

A spártaiak egyáltalán nem törődtek a művészetekkel, a zenével. A spártai társadalomban tilos volt a pénz, a kereskedelem. Spárta zárt társadalom volt. Ez a zártság a világ legeredményesebb gyalogságát termelte ki. Már a puszta megjelenésükkel félelmet keltettek. 

Ugyan félelmetesek voltak, azonban nem törekedtek növekedésre. Úgy volt jó nekik, ahogy volt, elvoltak magukban. A stabilitást tűzték a zászlójukra, a saját rendszerüket akarták fenntartani az örökkévalóságig.

Spártának tökéletes ellentéte volt Athén. Kereskedelem, üzlet, művészetek, pénz, szüntelen sz_rkavarás, állandó változás. Az aténiak nem meghódítani akartak területeket. A kereskedelem volt lételemük, remek tengerészek voltak, hiszen a tengeren kereskedtek. A társadalmuk folyamatos változásban, mozgásban volt. És ahogy Athén befolyása nőtt, úgy borult el egyre jobban a spártaiak agya. 

I. e. 431-ben aztán kirobbant a háború Spárta és Athén között. 27 kerek évig tartott és végül a spártaiak kegyetlen hadigépezete győzött, Athén békét kért, Spárta persze szigorú feltételeket adott meg. Azt gondolhatták: na mi van, kisöcskös, majd mi megmutatjuk, azt a hétszázát!

Az athéniak hozzá voltak szokva a változáshoz, a kereskedelemhez, az üzlethez. A spártaiaknak ez a világ olyan idegen volt, mintha egy másik bolygón lennének. Athéni pénz kezdett beömleni Spártába. A vagyon és a kényelmes élet elkezdett terjedni a spártaiak között.
Spártai kormányzókat küldtek ki a régebben athéni területekre. Spárta ugyan legyőzte Athént, de az athéni életmód lassan elkezdett beszivárogni Spártába.

Ha sikeresen akarsz korrumpálni egy csak harchoz szokott harcedzett katonát, akkor semmi sem olyan eredményes, mint a finom ételek, szövetek, bor, nők. 

Ez történt Spártával is. Spárta, a változáshoz nem szokott város elkezdett gyengülni. A spártaiak nem voltak hozzászokva a változáshoz. Nem tudták kezelni a változás által hozott új dolgokat. 

Pár évtizeddel a nagy spártai győzelem után a híres spártai gyalogságot tönkreverte Théba. 

Spárta elhullott, sosem állt többé talpra. 

Hogyan mondta állítólag a szintén ókori, de már római nagy szónok, Ciceró? "Historia magistra vitae est." Azaz a történelem az élet tanítómestere.

Mit tanulhatsz felnőttképzőként az ókori Spárta történetéből?

5 %-os változást túl lehet élni úgy, hogy igazából nem változol. 

30 %-os változás az már drasztikus változás. 

30 %-os változást már nem lehet túlélni úgy, hogy azt csinálod, amit eddig és reménykedsz abban, hogy majd csak lesz valahogy. Szempillantás alatt Spárta sorsára jutsz. Fenn akarsz maradni és prosperálni akarsz?

A felnőttképzésben most egy ilyen 30 %-os változás megy végbe. Alkalmazkodsz, vagy elhullasz, mint Spárta. A felnőttképzési engedély belépése élesen ketté fogja választani a felnőttképzőket. Lesznek azok, akik csak a szabadpiacból élnek meg és lesznek azok, akik az engedélyezett képzések világát választják.

Akik a szabadpiac felé irányulnak, azok már elkezdték kipuhatolni, milyen tanfolyamok az eladhatóak, merre érdemes venni az irányt. 

Akik a felnőttképzési engedély mellett teszik le a voksukat, a leggyorsabbak, legagilisabbak, azok már elkezdték a készülődést. 

Te hogy állsz?

Sok tanfolyamot kívánok Neked, 

Pásztor Eszter
Országos Felnőttképzési Szakértő és Tanácsadó